Szmogkarácsony

Jéggé dermedt szíveinkbe
Isten szava már nem fér be.
Szmogfelhő és sáros utcák
Urunk Lelkét szomorítják.

Esőt könnyez, szelet sóhajt,
hallja valaki ezt a jajt?
Angyalát már rég elküldte,
de most is ezt kéri tőle:

Menj el, Gábrielem, vidd a hírt:
szóltál Máriához,
mindnyájuk Anyjához,
ne keressenek máshol gyógyírt.

Igenjét komolyan gondolta:
testéből testté lett
és földre született
az Isten, váltságuk hozója.

Repülj hát, Angyalom, súgd fülbe:
hiába kőszívük,
hiába zárt lelkük;
eljöttem hozzájuk, nem mese.

Felhőkön át, Gábor, kiáltsad:
Igen, teljessé lett!
Kicsiként született,
ki megváltója a világnak.

Régen nem tudják Róla, ki Ő.
Bűnökbe fulladtak,
"zenébe" tompultak...
Mondd nekik: már nincs túl sok idő...

Velem ünnepelni jobb lenne...
Közeleg a nagy nap,
sokan rajta buknak,
pedig ég szívem szeretete.

Szállj, hátha valaki meghallja!
S eggyel többen leszünk
kik együtt örülünk-
vigadunk időkön trónolva.

Gábriel bólintott, s már jött.
Sok-sok időt velünk töltött...
Ti hallottátok énekét?
Ittátok föl szép szent könnyét?

Zokog, jeget törni nem tud...
Hasztalanul utánunk fut.
Mit mond szenvedő Urának?
Vajszívük öli rút bánat.

Én hallottam-e? Nem tudom.
De mit sejtek, továbbadom.
Ne sírj, drága Kisjézusom:
AZ AZ EGY AKAROK LENNI.

várakozva - vágyakozva

Az én adventem

hajnalokat elalvó
mindenében széteső
saját lábába botló
angyali szót nem halló
kötelességlekéső
ördögökkel elbukó
gyóntatószék-romboló
sok szemetet cipelő
Jézus-könnyet fakasztó
papi szív mögé bújó
jótettekből böjtölő
vékony pallón imbolygó
szakadékba torkolló
jaj, de nincs már levegő! -
mély sötétbe loholó
meghívását pazarló
porzó szemmel pityergő
Istenére szoruló


Hála Néked

meggyújtott lila gyertya
Szentséged ujjongása
kitárt karod vonzása - 
lépteim fogadása.

Feloldásra váró

nem tudok több lenni
 
mindent élni akaró
mindent vágyni akaró
mindig égni akaró
mégis gyorsan lankadó
langyosan csordogáló
mégis mindent elrontó
iszonyú, jaj, iszonyú


Szépnek teremtettél!

cserepes száj
száraz torok
 
szakadt köröm
repedt sarok
 
szomjas bőr és
horzsolások
 
seprű haj meg
forradások
 
ködösült szem,
kiáltások...

Segíts, mert ez
mind én vagyok!

 
(Nélküled csak
elhervadok.)

 
elveszett önfejű
 
mindent vívni akaró
mindent vinni akaró
semmit bírni nem tudó
levegőt nem kapó tüdő
buta nő, ó, buta nő
 
 
A bűn vallomása

Belém hal a csend, ha jön,
létem neki nem öröm.


ugye nem túl nagy a lépcső?...

mindig félve elbújó
sorozatban elbukó
bűnt vallani szégyellő
színvallástól rettegő
alig-alig szürkülő...
 
önmagába szűkülő

Fortyanás

Én rád nem haragszom...
- Csak épp megfojtanálak...
És dühös sem vagyok!
- Csak kigáncsolnám lábad.

Hajadat rángatnám,  
ruhádat szaggatnám,
arcodat megvetném,
szavad sem figyelném...

De hagyom, hogy elszálljon, 
várom, hogy ne ártson - 
lobbanjon le lángom...
S csak aztán szólítlak.

Váá

Könyörgök, TILTSUK KI A TEMPLOMAINKBÓL A NÁJLONSZATYROKAT!!!

Addigis ó, kegyes Isten, könyörülj az azt zörgető néniken, mert bűn egyet is megbotránkoztatni a kicsinyek közül, vagy felebarátod rosszba vinni...
És rossz, ha azon gondolkodom a szent szavak helyett, hogy VÁÁÁÁÁ, és a pontpontpont-ra... Akkor is, ha csak addig jutok el, hogy ...

Könyörülj Uram, szegény bűnös fejemen.
Ámen.

[ ]

És szólt és lett
és megrengett
fű virágzott,
madár éledt,
ember felelt,
kerub védett,
kard lesújtott,
kereszt vérzett.

Nagy volt,
mégis kicsi lett.

Csoda

Tejfehér ködön át
sejlik át
rémlik át

Éj sötét csöndjén át
hallik át
fénylik át

Téli homályon át
havaz át
villan át

Patak hűs vizén át
siklik át
ömlik át

Vár vastag falán át
susog át
törik át

Város kiáltásain
rohan át
dobban át

Szobád rút magányán
szólít át
ölel át

Hófehér ruhádon
dobog át
vérzik át

Tömjénnek mély füstjén
törik át
és megáld.

Sose láttál ily csodát.
Értünk adta Önmagát.

Most csak ennyi

Jegecesedj bele az Úrba! Csak ne jégkockulj...

Hit Isten hihetetlen ígéretében

Te azt mondtad, tágas térre vezetsz engem.
Most öt centire lévő plafonba verem fejem.

Ne féljek, Te egészen megváltottál engem.
Mégis szenvedésed stigmája gyötri lelkem.

Biztos kézzel kivezettél Egyiptom földjéről...
Kiviszel egyszer a babiloni börtönből??

Engedelmeskedni nagyon igyekszem Neked -
ezt ígérted: "így az ördög elfut tőletek."

Szomjazom, és Hozzád futok: Te adj innom!
Forró fejem, az élő víz sem enyhíti kínom.

Végleg elfeledkeztél rólam?! Ezt mondd!!
Hát ha nem, meddig halmozódik még több gond?!

Hagyod a gonosznak, hogy elroppantsa derekam?
Így kell a feltámadni vivő halált meghaljam?

Semmit sem értek.
Már lassan nem érzek.
Fulladva várlak.
Oly rég alig látlak!

Egyetlen szó maradt.
A kín Feléd halad.
A szív Beléd olvad.
A száj már nem szólhat.

Csak ennyit.
JÖJJ!!!!!!

mégis

Egy vaklármákkal teli nap után...

újra felveti fejét a kókadt tulipán.

Már-már becsapott a villám,
zúdult az eső rám,
viharos szél, orkán
zúgott mellettem.

Fák karoltak magukhoz.
Nézd, a tűz, jaj, hamut hoz!
Merre fussak? Ajtómhoz
nem vezet már út.

Meghalok! Rámdől a fa!
Anyu segíts, vígy haza!
Sikoltások nagy hada
hagyja el a szám.

Már az éj is sötétlik,
ütött lábam bőre kéklik.
Villámverte torony fénylik
csak a faluban.

Meghalok! Nem visz a lábam!
Egyedül halok, nincsen társam.
Meghalok, már tisztán láttam
koporsóm szögét.

Fák karoltak, megtartottak.
Sebes szelek meg csak fújtak,
fújtak, de már el is bújtak
nagy pajta mélyén.

Ki építette, bölcs lehetett.
Oda menjetek be, szelek.
Ne engem ijesztgessetek
nyári nap hevén.

Hű barátok, hatalmas fák,
kék lábamat sínbe rakták,
gyenge testem szorongatták
karjaik között.

Összeszedtek, útra raktak,
susogással megbíztattak,
vihar ellen lombot adtak
a fejem fölé.

Vaklárma volt, siess haza!
Ág reccsen, de nem dől a fa.
Ijedt sóhajom jajszava
egyetlen imám.

Megmentettél, nem értem.
Mért volt vihar, nem néztem.
Így tán soha nem féltem -
ez biztos csupán.

Hazahoztál, szuszogok.
Nem értlek, kicsit morgok.
Izzadt homlok, száraz torok
maradt vacsorám.

Ma a vaklármákkal teli nap után
elfáradt a mérges tulipán.

Sebaj, mert él.

Köszönöm.

kérlek

Olajba ragadt vergődő madár -
mézbe tapadt lábú katica -
fakerítésre szögeződött sündisznó -
nájlont nyelt, fuldokló teknősbéka -
befőttes üveg alá ragadt, izzadó varangy -
mérgezett egeret fogott, kínlódva fuldokló macska -
bekerített, megvadult ló -
gazdája után ordító, éhes szamár -
megtaposott, törött házú csiga -
tépett tollú, vágott nyakkal rohanó csirke -
patkolatlan, betonon fájva loholó öszvér -
farkasmarta, vért bégető bárány ---

s mi vagyok még, Te látod.

Veni Sancte Spiritus!

Íme, értük szentelem magam

Jó reggelt, farkasok!
Ehető bárány vagyok.
Fenitek-e fogatok rám?
Vér fedje-e fehér ruhám?

Jó reggelt, pásztorok!
Nyírható bárány vagyok.
Fenitek-e ollótok rám?
Levágjátok fehér ruhám?

Jó reggelt, gonoszok.
Most ébredt bárány vagyok.
Fenjétek csak késetek rám.
Báránykaként néma a szám.

Jó reggelt, béresek!
S ti nem vagytok éhesek?
Lopjatok egy fehér bárányt,
főzzetek belőle tokányt.

Jó reggelt, jó napot!
Láthatjátok, itt vagyok.
Kapjatok el, ne hagyjatok.
Nektek kínált préda vagyok.

Nocsak, mi az, farkasok?
Elromlott a gyomrotok?
Gyapjat nyelt a torkotok?
Mohó volt a vágyatok?

Nocsak, mi az, béresek?
Vagytok-e még éhesek?
Döglött farkast láttatok,
remeg tőle lábatok.

Jó reggelt, jó napot,
én még mindig itt vagyok.
Farkasgyomrot elrontok,
bérestorkot kaparok.

Néma vagyok, bántotok.
Fehér vagyok, mocskoltok.
Ruha kell, hát megnyírtok.
Ennetek kell: itt vagyok!

Van-e bűnbánatotok?
Könny marja-e arcotok?
Békejobbot nyújtotok?
Gyertek: enni Én adok.

Beéred szeretettel?

- Felkísérhetlek?
- Gyere csak, habár megkínálni nem nagyon tudlak semmivel... Vagyis... Hmm... Azt hiszem, még van egy kis félszáraz...
- Bor?
- Ja, neeem, nem.
- Hát? Pezsgő??
- Áhh! Kenyér.

Tudjátok egyáltalán, mi az???

Húsvét közeleg a világban (is).
Minden teli feliratokkal, képeslapokkal; és kollegák, csoporttársak, ismerősök "jókívánságival".

- Kellemes húsvéti ünnepeket!

Drágáim; kellemes... - az a lábvíz.

MOST, avagy itt-nem-létem átformálása

Nehéz dolog autót vezetni. Legalábbis kis mazsolaként. Még oktatóval az ember oldalán is. Nagyon a realitásban kell élni. Ez a legembertpróbálóbb benne. Egészen ott lenni a helyszínen. A volán mögött. Az úton. A szememmel a táblákon, a gyalogosokon. A kerékkel meg nem a járdaszegélyen... :) És még a motort sem kellene 10 percenként lefullasztani...
Szóval egészen a mában, a mostban lenni. S talán még azt is felfogni, amit mondanak melletted. Főleg, ha még az oktató ül ott.


Nagyon, nagyon nehéz így jelen lenni két évtizednyi álmodozás után.
Zongorázom? Nem vagyok itt.
Olvasok? Nem vagyok itt.
Hegedülök? Nem vagyok itt.
Főzök? Nem vagyok itt.
Takarítok? Nem vagyok itt.
Órán ülök? Nem vagyok itt.
Énekelek! Nem vagyok itt!!!
Imádkozom! Nem vagyok itt!!!
Elhallgatok. Nem itt vagyok!
Épp sétálok! Talán nem is itt...

Vezetek. Itt kell lennem.
Élek. Hol éljek, ha nem itt??? Most. Ma. E pillanatban. A legjobban. A legintenzívebben. Mindig így. Nem rágva a körmöm, hogy egész földi ittlétemben milyen nehéz lesz erre koncenrtálni. Akkor már megint nem itt járok...

Csak ma. Csak most. Mindig csak MA. Ebben a 24 órában.
Most, most, most itt vagyok...

- Hahó! Itt vagy?
- ITT.

Kérdéske

A zongorista ujjai folyton járnak, zongoráznak. Még ha közel s távol egyetlen zongora sincs. Senki nem teszi ezt neki szóvá.

A nyelvésznek ki nézi el, ha állandóan beszél?


Hol itt az egyenlő bánásmód? ...

Tegnap

Ma kétszer volt úrfelmutatás szentmisén.

Jézus kedves, szerető pillantását idős papján nyugtatta, majd mosolyogva gyengéd puszit nyomott kopasz feje búbjára.

Az én arcomat pedig okítón legyintette meg visszafojtani alig tudott kuncogásomért.

Ma kétszer volt úrfelmutatás szentmisén.

És akkor mi van?

Elsősegély tételek PÉCSI BÖLCSÉSZEKNEK...

Apropóm?
Most jöttem elsősegély vizsgáról. Megbuktam. Előre sejtettem. Sebaj. Megyek mégegyszer. Vagy hányszor... Csak ne lenne ilyen drága.
A csúcs mégis az, hogy fiúnak néztek... :) Mindkét vizsgabiztos...
- Na, akkor most fiúk, ti jöttök... - Vagy lányok? Vagy ööö... Fiú, lány? Fiú... ööö?
- Lány - mondtam. :) Kétségtelenül rövid a hajam, és kapucnis pulcsiban voltam... A srác, akivel mentem, pedig hosszú hajú... :) Ma már minden lehetséges. :)

Nos, akkor most jöjjön néhány speciálisan pécsieknek, valamint néhány speciálisan bölcsészeknek kidolgozott vizsgatétel. Tehát legideálisabb esetben pécsi bölcsészeknek. :)

I. tételsor

1. Idős hölgy sétál a Széchenyi tér kerítései mellett, az apró kaviccsal leszórt, gödrös részen. Lába a bizonytalan talajon megbicsaklik, a hölgy elesik, és nem tud felállni. Térdein horzsolások láthatók, kavicstörmelékkel erősen szennyezve, valamint bokája megduzzadt és fájlalja. Mi a teendő?

2. A zsinagóga előtt egy építőmunkás egy kapcsolót tart görcsösen, teste rázkódik. Mire gyanakszik, hogyan tud segíteni?

3. A Tettyén a modern, talajjal egy szinten lévő szökőkútnál motorozó, 2-3 év körüli gyermek megcsúszik, és egy beton-ülőkének esik fejjel. Orrából bő, élénkpiros vér folyik. Édesanyja a helyszínre sietve, az eseményeket meglátva hisztériás rohamot kap.
Rangsorolja az ellátandókat súlyosság szerint, majd ismertesse az ellátás módját!

4. A városi bíróság mellett sétál, és észreveszi, hogy a tető magasságából lehulló, szétázott, méretes vakolatdarab rázuhan egy fiatal férfire. A balesetet megelőzni már nem tudja. A vakolatdarab a férfi fejét találta el, aki szédülésre, hányingerre panaszkodik. Külső sérülésnek nincs nyoma. Mi lehet a diagnózis?

5. A Hunyadi úton középkorú nő ül a járda szélén, láthatólag nyílt alkartöréssel. Mikor elindul felé, a csúszós járdaszegélyen elesik, és megüti a fejét, minek következtében kitörik két foga, és nem bírja mozdítani állkapcsát. Kinek van előbb szüksége segítségre?

6. A városháza előtt sorban áll a bankautomatánál. A sorban Ön előtt álló úr először a munkagépek zajára panaszkodik, majd elsápad, homlokán gyöngyöző veríték jelenik meg, és ordítva a füleire szorítja kezét. Hogyan nyugtatja meg?

7. A Káptalan utcában síró, hasán fekvő, 10 év körüli gyermeket talál. Ruhája sáros, száját elharapta, egyik cipője fél méterrel mögötte a sárba ragadva található. Mi történhetett?

- Rendben, tehát a 3. tételt húzta. Rangsorolja az ellátandókat és az ellátás módját!
- Ellátandók: a nyertes pályázat kidolgozói, valamint azon tanácsnak a tagjai, akik a pályázatot elfogadták. Ellátás módja? A bajukat kéne ellátni. A módot nem szeretném részletezni...

II. tételsor

1. Az emeleti nagyelőadónál várják az egyik tanársegédet. Mivel késésben van, rohan felfelé a lépcsőn, minek következtében megbotlik, és elesik. Térde erősen megduzzad, terhelni nem tudja. Mit kell tennie?

2. A könyvtár olvasótermében régi kódexek fölé görnyedő társa hirtelen elkezdi kapkodni a levegőt, fejfájásra, hányingerre panaszkodik. Az ablakok zárva vannak. Lehetséges, hogy ólommérgezést kapott? Ha igen, hogyan nyitja ki a beszögezett ablakokat, amíg szakszerű segítség érkezik?

3. Az egyik docens irodája előtt várakozik vizsgára. Ön az első, tehát nem érti, miért nem hívták be a megadott időpontban. Egyszercsak tompa puffanást hall bentről. Felfeszíti az ajtót, amely mögött meglátja tanárát a földön egy feldőlt szék mellett feküdni. Az asztalon ásványvizes üveget talál, ám átütő alkoholszagot érez. Mire gyanakszik?

4. A könyvtárban az olvasószolgálati pultnál csoporttársa fegyverrel a kezében fenyegeti a mogorva könyvtárost. Véletlen eldördül egy lövés, amely csoporttársa fülcimpáját érinti. Csak felszíni horzsolás ill. égés nyomait látja, ám az olvasószolgálatos néni elájult. Kit kell először ellátnia?

5. A liftszerelő kezét odacsípte a liftajtó. A berendezés nem mozdul semerre. Szükséges-e műszaki mentést igényelnie?

6. A jegyzetbolt előtt a takarító néni megcsúszik a saját maga által felmosott padlón, és a kirakatba esik. Az üvegszilánkok összevagdossák a kezeit, valamint számos könyv is megsérül. Melyik kár a nagyobb?

7. Az ebédlőben diáktársa arca elszürkül, torkát fogja és vonaglik. Lehetséges, hogy félrenyelt, vagy itt ennyire rosszul főznek?

FOLYTASSAM? ... (:

Tavasz

Huszonkét éves vagyok, és halálosan fáradt. Nincs rá semmi különösebb okom. Jó életem van: nem éhezem, vannak új ruháim, fedél a fejem fölött - nem is akármilyen, élnek a szeretteim, nem kell halálra dolgoznom magam, sőt, még olyan sokat tanulnom sem. Egészséges vagyok tudtommal. Barátaim is vannak. Jó barátaim. Sőt, még hitem is. Tehát Istenem. Nincs okom panaszra. Persze a jó keresztény is panaszkodhat, mert attól, hogy keresztény, még ember marad; tehát nem lesz rózsaszín álommá az élete. Nem biztos, hogy meggyógyul, nem valószínű, hogy feltámadnak a rokonai, nem feltétlen lesz kedvesebb a főnöke... De én most nem is panaszkodom. Csak kijelentek.

Huszonkét éves vagyok, és halálosan fáradt.
Tavasz van. Naptár szerint. Március elseje. Meteorológiailag hivatalosan még nem, az idő mégis azt mutatja: ez már az. A tavasz fáraszt-e le már első hivatalos napján? Lapoztunk a naptárban, és a fejemben átkattant egy kapcsoló: fáradtnak lehet lenni, tehát fáradt vagyok? Ráfoghatom a tavaszra: hát tessék? ...

Új évszak kezdete van. A természet megújulásának kezdete. Sőt, ma még hétfő is. A hét kezdete.

Huszonkét évemmel pedig talán az életem kezdődik meg. Hol voltam eddig? Miért csak most indulok el? És merre? És mi ez a halálos fáradtság?
Baj-e, hogy eddig nem indultam útnak? Nem baj. Csak most ne lennék ilyen fáradt, hogy haladhatnék.

Vonszolom magam előre, a feladataimat végezni kell. De mi lenne, ha egyszerűen hagynám, hogy felemeljenek, és vigyenek?


Van, Aki fáradtan is szeret.

Igen, én is szeretlek. Vigyél!

Talán még mindig ez az én dilemmám is

forrás: http://libraryland.tumblr.com/post/419832984/heidialfonzo-via-netdna-webdesignerdepot-com

Ó, én szerencsétlen...

... hogy én egy blogot?
Na neeeee, ez már mégis csak sok(k)!
Vagy majd meglátjuk. Milyen lesz? Mit akarok? Akarok valamit? ... Hát, kiderül. Kicsit a világot, kicsit magamat, nagyon Őt. Majd olvassatok. Majd kommentáljatok. Ha nem jó, szóljatok!
És menni fog németül is. Hogy ugyanaz-e? Annak meg mi értelme? Akinek igénye és érti is, lessen át a német oldalra! Talán nem mindig lesz meg minden így is, úgy is, talán egész más lesz. De minthogy németül is jár az agyam, nem lehetek meg enélkül. Ha meg mégis pocsék, majd abbahagyom. Nincsen két személyiségem, vagy ilyesmi, egyszerűen van, ami magyarul nem megy, és van, ami németül nem megy. És van, ami mindenhogy jó, mégis nagyon más. Hát ezért.