Én rád nem haragszom...
- Csak épp megfojtanálak...
És dühös sem vagyok!
- Csak kigáncsolnám lábad.
Hajadat rángatnám,
ruhádat szaggatnám,
arcodat megvetném,
szavad sem figyelném...
De hagyom, hogy elszálljon,
várom, hogy ne ártson -
lobbanjon le lángom...
S csak aztán szólítlak.
...s akár szilánkok, porszemek, olykor egész porcicák; nemcsak víz: hópelyhek, jégdarabok, tintapacák, vércseppek; aztán szikrák, sőt: lángnyelvek; s még: csokidarabok, eltévedt gumimacik, mazsolák... forgácsdarabkák, hörcsögszőrszálak...fűszálak, virágszirmok. Fénytörések. Tükördarabkák. Hangok, hangfoszlányok. Csipp-csepp... olykor folyamok. Meg A Forrás. Így darabolódik szét amúgy is kicsi életem. S mégis összpontosul. Köré, Hozzá, Neki, Érte, Vele, Bele, Benne, TŐLE, ÁLTALA. Soli Deo Gloria!
2010. december 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése