Szmogkarácsony

Jéggé dermedt szíveinkbe
Isten szava már nem fér be.
Szmogfelhő és sáros utcák
Urunk Lelkét szomorítják.

Esőt könnyez, szelet sóhajt,
hallja valaki ezt a jajt?
Angyalát már rég elküldte,
de most is ezt kéri tőle:

Menj el, Gábrielem, vidd a hírt:
szóltál Máriához,
mindnyájuk Anyjához,
ne keressenek máshol gyógyírt.

Igenjét komolyan gondolta:
testéből testté lett
és földre született
az Isten, váltságuk hozója.

Repülj hát, Angyalom, súgd fülbe:
hiába kőszívük,
hiába zárt lelkük;
eljöttem hozzájuk, nem mese.

Felhőkön át, Gábor, kiáltsad:
Igen, teljessé lett!
Kicsiként született,
ki megváltója a világnak.

Régen nem tudják Róla, ki Ő.
Bűnökbe fulladtak,
"zenébe" tompultak...
Mondd nekik: már nincs túl sok idő...

Velem ünnepelni jobb lenne...
Közeleg a nagy nap,
sokan rajta buknak,
pedig ég szívem szeretete.

Szállj, hátha valaki meghallja!
S eggyel többen leszünk
kik együtt örülünk-
vigadunk időkön trónolva.

Gábriel bólintott, s már jött.
Sok-sok időt velünk töltött...
Ti hallottátok énekét?
Ittátok föl szép szent könnyét?

Zokog, jeget törni nem tud...
Hasztalanul utánunk fut.
Mit mond szenvedő Urának?
Vajszívük öli rút bánat.

Én hallottam-e? Nem tudom.
De mit sejtek, továbbadom.
Ne sírj, drága Kisjézusom:
AZ AZ EGY AKAROK LENNI.