Ma kétszer volt úrfelmutatás szentmisén.
Jézus kedves, szerető pillantását idős papján nyugtatta, majd mosolyogva gyengéd puszit nyomott kopasz feje búbjára.
Az én arcomat pedig okítón legyintette meg visszafojtani alig tudott kuncogásomért.
Ma kétszer volt úrfelmutatás szentmisén.
És akkor mi van?
...s akár szilánkok, porszemek, olykor egész porcicák; nemcsak víz: hópelyhek, jégdarabok, tintapacák, vércseppek; aztán szikrák, sőt: lángnyelvek; s még: csokidarabok, eltévedt gumimacik, mazsolák... forgácsdarabkák, hörcsögszőrszálak...fűszálak, virágszirmok. Fénytörések. Tükördarabkák. Hangok, hangfoszlányok. Csipp-csepp... olykor folyamok. Meg A Forrás. Így darabolódik szét amúgy is kicsi életem. S mégis összpontosul. Köré, Hozzá, Neki, Érte, Vele, Bele, Benne, TŐLE, ÁLTALA. Soli Deo Gloria!
2010. március 9., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése