Az én adventem
hajnalokat elalvó
mindenében széteső
saját lábába botló
angyali szót nem halló
kötelességlekéső
ördögökkel elbukó
gyóntatószék-romboló
sok szemetet cipelő
Jézus-könnyet fakasztó
papi szív mögé bújó
jótettekből böjtölő
vékony pallón imbolygó
szakadékba torkolló
jaj, de nincs már levegő! -
mély sötétbe loholó
meghívását pazarló
porzó szemmel pityergő
Istenére szoruló
Hála Néked
meggyújtott lila gyertya
Szentséged ujjongása
kitárt karod vonzása -
lépteim fogadása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése