nem tudok több lenni
mindent élni akaró
mindent vágyni akaró
mindig égni akaró
mégis gyorsan lankadó
langyosan csordogáló
mégis mindent elrontó
iszonyú, jaj, iszonyú
Szépnek teremtettél!
cserepes száj
száraz torok
szakadt köröm
repedt sarok
szomjas bőr és
horzsolások
seprű haj meg
forradások
ködösült szem,
kiáltások...
Segíts, mert ez
mind én vagyok!
(Nélküled csak
elhervadok.)
elveszett önfejű
mindent vívni akaró
mindent vinni akaró
semmit bírni nem tudó
levegőt nem kapó tüdő
buta nő, ó, buta nő
A bűn vallomása
Belém hal a csend, ha jön,
létem neki nem öröm.
ugye nem túl nagy a lépcső?...
mindig félve elbújó
sorozatban elbukó
bűnt vallani szégyellő
színvallástól rettegő
alig-alig szürkülő...
önmagába szűkülő
...s akár szilánkok, porszemek, olykor egész porcicák; nemcsak víz: hópelyhek, jégdarabok, tintapacák, vércseppek; aztán szikrák, sőt: lángnyelvek; s még: csokidarabok, eltévedt gumimacik, mazsolák... forgácsdarabkák, hörcsögszőrszálak...fűszálak, virágszirmok. Fénytörések. Tükördarabkák. Hangok, hangfoszlányok. Csipp-csepp... olykor folyamok. Meg A Forrás. Így darabolódik szét amúgy is kicsi életem. S mégis összpontosul. Köré, Hozzá, Neki, Érte, Vele, Bele, Benne, TŐLE, ÁLTALA. Soli Deo Gloria!
2010. december 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése