Hosszas tűnődés után végre megkérdeztem a nővéremet:
- Ancsi, a te álmodban is úgy néz ki ez a trabant, mint egy bicikli?
Reménykedtem, hogy ha a többiek úgy látják, hogy az egy igazi trabant, valódi négy kerékkel és ülésekkel, akkor az is, és be fogunk tudni ülni mind a négyen. Féltem, hogy ha egyáltalán ráférünk a bicikli-trabantra annyian, meg tudom-e tartani az egyensúlyt, mivel én vezetek, és főleg mi lesz, ha az országúton legalább hatvannal megyünk... Ezért kissé izgulva feltettem a kérdést nővéremnek...
És te, milyeneket álmodsz?
...s akár szilánkok, porszemek, olykor egész porcicák; nemcsak víz: hópelyhek, jégdarabok, tintapacák, vércseppek; aztán szikrák, sőt: lángnyelvek; s még: csokidarabok, eltévedt gumimacik, mazsolák... forgácsdarabkák, hörcsögszőrszálak...fűszálak, virágszirmok. Fénytörések. Tükördarabkák. Hangok, hangfoszlányok. Csipp-csepp... olykor folyamok. Meg A Forrás. Így darabolódik szét amúgy is kicsi életem. S mégis összpontosul. Köré, Hozzá, Neki, Érte, Vele, Bele, Benne, TŐLE, ÁLTALA. Soli Deo Gloria!
2011. január 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése