[ ]

És szólt és lett
és megrengett
fű virágzott,
madár éledt,
ember felelt,
kerub védett,
kard lesújtott,
kereszt vérzett.

Nagy volt,
mégis kicsi lett.

Csoda

Tejfehér ködön át
sejlik át
rémlik át

Éj sötét csöndjén át
hallik át
fénylik át

Téli homályon át
havaz át
villan át

Patak hűs vizén át
siklik át
ömlik át

Vár vastag falán át
susog át
törik át

Város kiáltásain
rohan át
dobban át

Szobád rút magányán
szólít át
ölel át

Hófehér ruhádon
dobog át
vérzik át

Tömjénnek mély füstjén
törik át
és megáld.

Sose láttál ily csodát.
Értünk adta Önmagát.

Most csak ennyi

Jegecesedj bele az Úrba! Csak ne jégkockulj...