Íme, értük szentelem magam

Jó reggelt, farkasok!
Ehető bárány vagyok.
Fenitek-e fogatok rám?
Vér fedje-e fehér ruhám?

Jó reggelt, pásztorok!
Nyírható bárány vagyok.
Fenitek-e ollótok rám?
Levágjátok fehér ruhám?

Jó reggelt, gonoszok.
Most ébredt bárány vagyok.
Fenjétek csak késetek rám.
Báránykaként néma a szám.

Jó reggelt, béresek!
S ti nem vagytok éhesek?
Lopjatok egy fehér bárányt,
főzzetek belőle tokányt.

Jó reggelt, jó napot!
Láthatjátok, itt vagyok.
Kapjatok el, ne hagyjatok.
Nektek kínált préda vagyok.

Nocsak, mi az, farkasok?
Elromlott a gyomrotok?
Gyapjat nyelt a torkotok?
Mohó volt a vágyatok?

Nocsak, mi az, béresek?
Vagytok-e még éhesek?
Döglött farkast láttatok,
remeg tőle lábatok.

Jó reggelt, jó napot,
én még mindig itt vagyok.
Farkasgyomrot elrontok,
bérestorkot kaparok.

Néma vagyok, bántotok.
Fehér vagyok, mocskoltok.
Ruha kell, hát megnyírtok.
Ennetek kell: itt vagyok!

Van-e bűnbánatotok?
Könny marja-e arcotok?
Békejobbot nyújtotok?
Gyertek: enni Én adok.

Beéred szeretettel?

- Felkísérhetlek?
- Gyere csak, habár megkínálni nem nagyon tudlak semmivel... Vagyis... Hmm... Azt hiszem, még van egy kis félszáraz...
- Bor?
- Ja, neeem, nem.
- Hát? Pezsgő??
- Áhh! Kenyér.